Sziasztok 

Ebben a kis világban Selena néven fogok publikálni, aminek semmi, de tényleg semmi köze nincsen Selena Gomezhez! A valódi kilétem egyelőre titok marad. Hogy miért? Magam se tudom, talán gyávaságból nem vállalom fel magamat, talán mert nem vagyok megelégedve magammal. Ha ez a nap eljön, akkor talán nekem is lesz egy kis bátorságom ahhoz, hogy önmagam legyek.

 Február 21.-én születtem, Vácon. Talán elmondhatom, hogy különleges gyerek voltam születésem pillanatától, de nem a legjobb értelemben. Agyi sérvvel születtem, ami valljuk be, hogy kissé ijesztőnek hangzik. Az is volt. Egy gyerek se született addig Vácon ilyen sérvvel, így szinte az egész kórház tudott a jelenlétemről. Hat hetes voltam, amikor műtöttek pesten. Azóta az orvos már professzor, akivel egyszer szeretném felvenni a kapcsolatot, hogy megköszönjem neki, hogy megmentette az életemet és kifejezzem felé hálámat. Sajnos még nem jutottam el oda, hiszen külföldön dolgozik. Pech…
Ízig-végig Halak jegyű vagyok, ami egyre több gondot okoz nekem, ahogy idősödöm, de talán eddig mindig, ha nehezen is, de vettem az akadályokat, bár rengeteg minden elég mély nyomot hagyott bennem. Ehhez a jegyhez párosul, hogy általában mindig álomvilágban élek, megpróbálok mindenkinek megfelelni, de hááát, rohadtul mindig elrontom és megbántok másokat, vagy ő bántanak meg engem. Az utóbbi sűrűbben előfordul.
Kevés barátom van, mondhatni egy kezemen meg tudnám számolni őket. Szó szerint. Azt mondja… szám szerint négy. Három barátnőmet 2014-ben ismeretem meg, interneten keresztül, de természetesen, mint a hárman az ország több másik pontján élnek. Csodás… A srác, akit mára már a barátomnak mondhatok, 2016 Február óta része az életemnek, de róla később mesélek, (már ha mesélek, mert hosszú és fájdalmas a történet számomra XD )

Hmmm, a szüleim már három éves koromban elváltak, azóta anyukámmal és a nagymamámmal élek együtt. Nem vagyunk gazdagok, pont megélünk abból, ami van. Apámmal elég rossz a kapcsolatom és hiába szeretnék rajta változtatni, valamiért nem visz rá a lélek. Ritkán látom, néha idegennek érzem, mikor vele vagyok. Hogy hiányzik-e? Nem igazán… Mármint az hiányzik, ami lehetett volna. Az, hogy nem volt mellettem, amikor kellett volna, de így olyan mintha nem is lenne. Ami pedig nincs, az nem hiányozhat, igaz? Talán mégis… egy kicsit igen.
Eléggé introvertált személyiségem van, inkább ülök bent egyedül a sötét szobában, mint hogy kitegyem a lábamat a házból. Fúj, napfény. :P
Az emberek számomra olyan lények, akik csak szennyezik a földet, bántják egymást és nem érdemesek a figyelemre. Tisztelet a kivételnek, természetesen. Sajnos volt idő, amikor megtapasztaltam az emberek nagyon is rossz természetét. Majdnem egy évet dolgoztam a kereskedelemben, de az alatt az idő alatt megtapasztaltam jót és rosszat is. Az emberek a boltban élik ki a szadizmusokat. XD Képtelen voltam elviselni, rájöttem, hogy nem nekem való, így néhány kellemetlen konfliktus után felmondtam. Ez előtt egy mezőgazdasági iskolát végeztem, agrár vonalon szereztem meg a szakmám.
Nagy erőkkel küzdök a súlyommal, szinte egész életemben megbélyegezve éreztem magamat, hiszen kevés az önbizalmam. Ez még pluszban csökkenti nem is kicsit. – Ha sikerrel vettem ezt az akadályt, akkor remélem, hogy én magam is elhiszem, hogy sokra képes lehetek talán. -
Remélem, hogy most a 2017-es év egy kicsit könnyebb lesz számomra, még ha saját magam is sokszor nehezítem a dolgomat minden téren. Hiszem, hogy sikerülhet elérnem a céljaimat egy nap, még ha sokig eltart, akkor is. Addig is rajta vagyok az ügyön! :D

Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt a hatalmasra sikerült maszlagot. >^.^<