Sziasztok. ^^

Úgy látszik, hogy mégis csak le kell mondanom arról, hogy a grafikus iskolában tanulhassak. Azt nem szeretném részletezni, hogy miért, de maradjuk annyiban, hogy családi viszályt szított ez az egész dolog, így arra jutottam, hogy hagyom az egészet.
Amúgy se érzem azt, hogy képes lennék rá, elbizonytalanodtam és ez még pluszban rátett egy nagy lapát szart a dologra. Mivel már beiratkoztam, így hétfőn újra be kell mennem pestre, hogy elmondjam a titkárságon, hogy legyenek szívesek és töröljék a jelentkezésemet.

Nem lepett meg, hogy anyum azt mondja, hogy inkább menjek el dolgozni, de azért szerettem volna olyat tanulni, amit szeretnék is csinálni és jó lett volna egy olyan munka, amit szeretek csinálni, értenék is hozzá és talán lett volna egy jó fizetésem. Viszont a kezdeti biztatásokat nem értem. Először, mikor felvetettem az ötlete, akkor még azt mondta, hogy oké, vágjak bele, ha szeretnék. Egy héttel később pedig megkapom a kérdést: Jól meggondoltad ezt? Azután pár nappal pedig, hogy menjek el dolgozni, mert hát kezdjek magammal valamit. Részben igaza van, de jó lett volna ezt az iskolát elvégezni.

Szóval a kezdeti lelkesedés miatt most eléggé padlóra kerültem, de még nem tudom, hogy hogyan legyen tovább. Munkát kell keresnem, annyi biztos. Abban se kételkedem, hogy emberekkel kell majd foglalkoznom. Talán valaki fent nem akarja, hogy tovább tanuljak és meggátol ebben az egészben.
Talán a következő munkahelyem jobb lesz, mint az előző, de a mai világban fogalmam sincs, hogy hogyan sikerül állást keresnem egy szimpla érettségivel. Megpróbálom, reménykedem a legjobban és abban, hogy a barátaim támogatni fognak, amíg csak össze nem kaparom magamat a földről.