Helló mindenkinek. :D

Tegnap éjjel újra kezdtem egy animét, amit előtte szerintem már kétszer végignéztem, de hát három a magyar igazság, plusz a ráadás, de egyelőre maradjuk annál, hogy harmadjára nézem még. Viszont barátnőmet nem tudom rávenni, hogy nézze meg velem újra. T_T Pedig úgy szeretném, ha megnézné, de meh… Nem hajlandó. >_>
Hogy melyik animéről van szó? Néhányan, akik benne vagytok az animés világban, azok bizonyára ismerik. Valaki szereti, egyenesen imádja, – ez vagyok én – másoknak pedig lehet, hogy nem tetszett.

A Kamisama Hajimemashita egy olyan anime, amit szerintem csak szeretni lehet. Összeszedtem néhány adatot, de aki rákeres és mondjuk az AnimeAddicts oldalát megnyitja, az el tudja olvasni a tartalmát is.

2012-ben jelent meg először egy évad, ami 13 részt foglalt össze. Sose szerettem azokat az animéket, amik ilyen rövidek, mert ezer és egy olyannal találkoztam már, aminek úgy elbaszták a végét, hogy kihoztak a sodromból, amit nehéz. Lehet, hogy hozok egy listát azokról, amiknek számomra borzalmas vége lett, mert vagy nem követte a mangát, vagy mert egyszerűen szartak rá.
Szerencsére hozzá készült egy második évad és néhány OVA rész, ami kerekké tette a történetet. Néhol…

Visszatérve az én kis kedvencemre. XD
Műfaját tekintve: Dráma, Fantasy, Iskolai, Romantikus, Shoujo, Természetfeletti, Vígjáték
Ezek mellett szerepelnek benne még a régmúlt apró részletei, szentély, istennő, démon és még sok más, ami szerintem nagyon különlegessé teszi az animét.

A történet nagy vonalakban: A főszereplő lány, Momozono Nanami, akit kilakoltattak, mert az apja eltűnt és magára hagyta az adóssággal. Ekkor egy parkban találkozik egy férfival, akit egy kutya kergetett fel egy fára. A lány megmenti a férfit, majd szóba elegyednek és elmesélve, hogy milyen a helyzete, a férfi felajánlja neki a saját otthonát, ami teljesen üres.
A lány a megadott címre megy, de a szentély nem is üres, hanem ott lakik benne néhány furcsa lény és egy rókaszellem, Tomoe. Mondhatni a démon nem örül a lánynak, hiszen nem őt várta, hanem a szentély istenét, Mikaget, aki már 20 éve eltűnt.
Mikage volt az, akit Nanami megmentett, viszont nem csak a szentélyt kapta meg, hanem az isteni hatalmát is. Viszont Nanami nem akarja vállalni, de a két kis szellem megnyugtatja, hogy Tomoe segítségével könnyedén el tud boldogulni. Egy a bibi. Tomoet csak úgy tudja familiárisává tenni, ha megcsókolja.

Nanami Istennő lesz, és innét kezdődnek a különböző kalandok. Találkoznak különféle lényekkel, akik mind-mind Nanamit akarják maguknak és a hatalmát. Először Kurama, az idol próbálja meg megszerezni magának a lányt, aki egy tengu, de mindenki egy bukott angyalként ismeri. Ezek után ott van Mizuki, a kígyószellem, aki jobban szeretne Tomoe helyébe lépni, mint Nanami új familiárisa. Persze a történet előrehaladtával megismerkedhetünk több mellkészereplővel, akik szerintem egytől egyig szerethetőek. Noha kevés szerepet kapnak, szinte csak töltelékkarakterek, de mindenkinek meg van a maga apró kis szerepe az animében. 

Kurama és Mizuki

Annak örülök, hogy követi a manga minden részletét. Noha nem olvastam a mangát, de hallottam, hogy szerencsére nagyon szépen követi azt. Bár sűrűre van véve az anime, hirtelen történnek az események néha, de imádni való még így is. Egy könnyed vígjáték, ami bár sűrűn sablonokat használ, de szerintem azokat kiválóan.
Valójában én azért kezdtem el nézni, mert megláttam egy képen Tomoét, a rókaszellemet. Egyszerűen odáig vagyok a rókaszellemekért, az ezüsthajú férfi karakterekét meg főleg. Az meg már mellékes, hogy olyan jelleme van, amit szintén szeretek. Maga a történet, hogy régmúlti elemeket használ fel, grátisz nekem, hiszen azokat is szeretem. Nem hiába a másik kedvencem az Inuyasha, amiről majd szintén írni fogok.

A második évad szintén egy gyöngyszem a szememben, hiszen minden volt benne, amit szeretek. Többet megtudhattunk a karakterek múltjáról, volt benne akció, szerelem, az elengedhetetlen humor, ahogy ezt megszokhattuk és a vége… aaawh! *o*
Oké, nem lövöm le a jó részt, de imádni való ez az anime. :3 Mindenkinek ajánlom. :D
Azt sajnálok kicsit, hogy az animében alig került sor egy másik kedvenc karakterem múltjára. Akura-ou/Kirihito volt az, amit szintén imádtam, de már nem került sor arra, hogy megmutassák, hogy vajon sikerült-e visszaszereznie a testét, vagy sem. Az is jó lett volna, ha esetleg nagyobb betekintést enged Tomoe és Akura-ou múltjába, kapcsolatába a történet. ^^ Ezt eltekintve imádtam. 
Engedelmetekkel megyek vissza és folytatom tovább. XD

"Mit nézel? Menj és kezd el nézni a történetünket."

Tomoe és Akura-ou

Sziasztok. :D

Nem vagyok egy nagy kocka, soha nem is voltam az, de amióta a mostani barátaimat ismerem, ők belevisznek a rosszba. XD Jó, igazából nekik köszönhetem azt, hogy ezzel a játékkal valaha is játszhattam, mert csak úgy nekem nem jut eszembe költeni rá egy petákot se. Mivel ez egy olyan játék, amit lehet többet is játszani, meg amúgy is szeretem a kissé ijesztő, horrorisztikus dolgokat, meg már láttam róla videót, így nem volt kérdéses, hogy beszerzem.
Ez nem más, mint a Dead by Daylight nevű multiplayer játék, ahol az ember kedvére játszhat akár egyedül, ismeretlen játékosokkal, vagy a barátaival. :D

Néhány alap adat azoknak, akik nem tudják, hogy mi fán terem ez a játék.

Első verzió kiadásának dátuma: 2016. június 14.
Fejlesztő: Behaviour Interactive
Tervező: Dave Richard
Kiadó: Starbreeze Studios

Na, kezdjük is az elejétől. A játék elején ki lehet választani, hogy túlélők szeretnénk lenni, vagy pedig gyilkosok. Én személy szerint a gyilkossal játszottam legelőször. Mondanom se kellett, hogy nagyon béna voltam, de tetszett az egész.
Egy játékban öten vehetnek részt, négy túlélő és persze a gyilkos. Szerencsére most már egyre több gyilkos karakter és túlélő van, amiből lehet válogatni. Mindenki megtalálja azt, akivel lenni szeretne, aki a legszimpatikusabb neki.

Kezdem először a gyilkosokkal, akik szerintem mind nagyon jók, de mivel mindegyikhez tartoznak egyedik képességek, így van, ami kevésbé tetszik. Van, ami nehezebb, van, ami könnyebb irányítást igényel.

Trapper - Evan Macmillan 

Ez a karakter a leggyorsabb sebességgel rendelkezik a játékban. Könnyen kijátszható karakter, nem igényel túl sok ügyességet hozzá, de azért nem árt a gyakorlás vele se. Ő volt a három killer egyike, akik már a kezdetektől fogva a játékban voltak. A nevéből adódóan medvecsapdákkal próbálja elkapni a túlélőket, akiknek vigyázniuk kell arra, hogy hová lépnek, ha ő a gyilkos.
Nagyon gyors, mint azt írtam, hatalmas ereje van, és leginkább erre alapozzák a játékot. Több féle képességet lehet fejleszteni hozzá, amivel sokkal könnyebb az áldozatra rábukkanni. Különböző maszkok és fegyverek vannak hozzá. Összességében egy jó karakter, én kifejezetten a könnyűsége miatt szeretem. Vele játszottam először. :D

Hillbilly – A láncfűrészes

Nevéből adódóan a bunkója mellett egy láncfűrészt is hordoz magánál, amit hogy ha megpörget, és azonnal eltalálja az áldozatot, akkor könnyedén tud vele végezni szinte egyből. Ez a killer is már a kezdetektől fogva a játékban volt. Ő az egyik karakter, akit nem szeretek. Nekem nem jön be a láncfűrészezés, nehezen irányítható, amikor azt használja, de természetesen, ha az a képessége fel van fejlesztve, akkor bizonyára sokkal könnyebb az irányítás. Nekem nem jött be mind a képességeiben és mind a külsejét tekintve.

Wraith - Philip Ojomo

A láthatatlan képességével szinte észrevehetetlen, de ha jó figyel az ember, akkor könnyedén kiküszöbölheti ezt a dolgot. Egy kongatással jelzi az áldozatai számára, hogy mikor látható és mikor láthatatlan. Mikor az emberi szemnek látható csak akkor képes támadni. Ha láthatatlan, akkor könnyedén ki tudja fürkészni áldozatait, de egy újabb kongatásba kerül, ha bárkit meg akar támadni.
Ez a képesség sokaknak tetszett, bár ritka a killerek között, akik őt hozzák a játékba. Képességeit felfejlesztve egy nagyon jó karakter, bár én nem szoktam játszani vele. Ő a harmadik és egybe utolsó veterán killer, akik a kezdetektől fogva jelen vannak. Külsőre félelmetes, nem szívesen találkoznék vele egy sikátorban. Ki akarna összefutni alapból egy gyilkossal, főleg ha láthatatlan?

The Nurse – Megjelenés: 2016. augusztus 18.

Hát… egy gyilkos nővér, aki a föld felett lebeg és Blinket, hogy könnyebben elkaphassa áldozatait. Mivel a képessége abból áll, hogy egyik helyről a másikra képes „teleportálni” ez a hátránya is. Ha nem képes azonnal eltalálni a túlélőt, akkor utána nehezebben tudja újra fellelni. Természetesen ezt a képességét lehet fejleszteni és még sok mást. Ez által egy igen veszélyes gyilkost kapunk, aki egy hangos sikollyal jelez az áldozatainak, hogy merre jár.
Megjegyzem, hogy egy nagyon jó kari, de nekem mégse sikerült vele túl sikeresnek lennem. Ellenben egyik barátom úgy játszik vele, hogy az már nekem fáj. XD Eszméletlen jól játszik vele, szóval, aki ellene van, az jobb, ha elbújik. :D

Michael Myers – The Shaper Megjelenés: 2016. október 25.

Mondanom se kell, hogy egy hatalmas nagy késsel gyilkolássza az embereket, amit egy könnyed mozdulattal megfordítva azonnal leteríti az áldozatot. Szerintem a legundorítóbb karakter a játékban, hiszen úgy tud közel lopózni hozzád, hogy észre se veszed. Egyszerűen nem lehet hallani. A gyilkosok közeledtét erős dobogással jelzi a játék, hogy el lehessen menekülni, de itt nincs olyan. Jó, mi? :D
Nagyon kell figyelni, ha a Shaper a gyilkos, különben egy szúrás és vége a játéknak. Szintén felfejlesztve egy eléggé veszélyes karakter. Alapból is az, de fejlesztésekkel nem nagyon lehet tőle menekülni.

The Hag – Megjelenés: 2016. december 8.

Ez a karakter úgy támad, hogy csapdákat helyez le a földre, amiket csak guggolva lehet elkerülni. A pálya különböző részein elhelyezett csapdái úgy működnek, hogy amint rálép egy ember, aktiválódik. Egy Hag klón ugrik ki a csapdából, ezzel összezavarja a prédét, majd a vadódi gyilkos pedig könnyedén elkapja. Alacsony karakter, kicsi a látószöge, de nagyon veszélyes. Még nem volt alkalmam kipróbálni, talán egyszer megveszem azt a DLC-t, amihez tartozik ez a killer.

The Doctor – Megjelenés: 2017. május 11.

Nekem ő a másik kedvencem, már csak a sokkolós képessége miatt, amivel, hogy ha eltalál, akkor nem menekülhetsz. A karakter automatikusan a sok sokk miatt (XD) felordít, így felhívja magára a figyelmet. Minél tovább sokkolja az áldozatait, annak annál nehezebb generátort javítania, megállnia, hogy ne ordítson és persze az is nehéz, hogy kijózanítsa magát.
Ez is egy jó kari, tetszetős a képessége, bár eleinte nehéz volt, de hamar bele lehet szokni az irányításába.

The Huntress – Megjelenés: 2017. július 27.

A nyuszik aranyosak, igaz? Nos, ez a gyilkos koránt sem aranyos, annak ellenére se, hogy nyúlmaszkot visel a hölgy. Igen, ez az első gyilkos, aki nő. Ha a Haget nem számítjuk ide, bár az nem tudom, hogy mi is valójában. Különlegessége, hogy dúdol, miközben az áldozatai után kutat, ami ugyan néha megmutatja, hogy merre jár, de a balta dobálással könnyedén a távolból is eltalálhatja az embert. Egyszerre 6 fejsze lehet nála, amit a pályán lévő szekrényekből tölt újra. Félelmetes karakter, hiszen nem tudhatod, hogy mikor talál el. Játszottam már vele, tetszett, de még sokat kell gyakorolni, hogy jó legyek.


Alig várom már, hogy legközelebb is hozzanak a fejlesztők egy új killert, survivort és egy új helyszínt, ahol lehet játszani. :D Egy másik bejegyzésben majd a túlélőket, a játékmenetet és az offeringeket és az add-on-okat fogom elmesélni, hogy szerintem milyenek. ^^ Remélem, hogy tetszett a bejegyzés és hasznos volt azoknak, akik nem ismerik a játékot még, de kedvet kaptak hozzá. Hajrá! 


 

Sziasztok. ^^

Úgy látszik, hogy mégis csak le kell mondanom arról, hogy a grafikus iskolában tanulhassak. Azt nem szeretném részletezni, hogy miért, de maradjuk annyiban, hogy családi viszályt szított ez az egész dolog, így arra jutottam, hogy hagyom az egészet.
Amúgy se érzem azt, hogy képes lennék rá, elbizonytalanodtam és ez még pluszban rátett egy nagy lapát szart a dologra. Mivel már beiratkoztam, így hétfőn újra be kell mennem pestre, hogy elmondjam a titkárságon, hogy legyenek szívesek és töröljék a jelentkezésemet.

Nem lepett meg, hogy anyum azt mondja, hogy inkább menjek el dolgozni, de azért szerettem volna olyat tanulni, amit szeretnék is csinálni és jó lett volna egy olyan munka, amit szeretek csinálni, értenék is hozzá és talán lett volna egy jó fizetésem. Viszont a kezdeti biztatásokat nem értem. Először, mikor felvetettem az ötlete, akkor még azt mondta, hogy oké, vágjak bele, ha szeretnék. Egy héttel később pedig megkapom a kérdést: Jól meggondoltad ezt? Azután pár nappal pedig, hogy menjek el dolgozni, mert hát kezdjek magammal valamit. Részben igaza van, de jó lett volna ezt az iskolát elvégezni.

Szóval a kezdeti lelkesedés miatt most eléggé padlóra kerültem, de még nem tudom, hogy hogyan legyen tovább. Munkát kell keresnem, annyi biztos. Abban se kételkedem, hogy emberekkel kell majd foglalkoznom. Talán valaki fent nem akarja, hogy tovább tanuljak és meggátol ebben az egészben.
Talán a következő munkahelyem jobb lesz, mint az előző, de a mai világban fogalmam sincs, hogy hogyan sikerül állást keresnem egy szimpla érettségivel. Megpróbálom, reménykedem a legjobban és abban, hogy a barátaim támogatni fognak, amíg csak össze nem kaparom magamat a földről. 

Sziasztok. :D

Nem erre készültem, hogy a második bejegyzésem arról fog szólni, hogy mit álmodtam, de mivel ez az álom kivételesen összetettebb, mint a többi szokott lenni, így elmesélem. Legalábbis azt, ami megmaradt bennem.
Mostanában rengeteget nézem a kedvenc sorozatomat, a Gyilkos Elméket, így nem csoda, hogy egy kicsit belefolyik az álmomba is az a sok esemény, ami egy-egy résznél lejátszódik. Itt szerencsére nem arról volt szól, hogy megöltek, vagy hasonló ügybe keveredtem. Pusztán a szeretett karaktereket húztam be az álmomba. Bár vicces, mert csak Morgan és Rossi volt az álmomba, de az én imádott Spencerem nem. XD Na, mindegy. :D

Egy elég érdekes helyen voltam, olyan volt, mint egy bazi nagy bevásárló központ, de ez mind az ég alatt, nem volt teteje, nem voltak falak. A másik furcsaság, hogy éjszaka volt, a csillagok kevés fényt adtak, látni lehetett egy olyan jelentséget is, amit általában nem. A sarki fényt, ami olyan közel volt, hogy azt hihetné az ember, hogy megérintheti a fényeket.
Tele volt minden lámpásokkal, de az volt még más, hogy ezen a helyen minden édességből volt. Mármint tényleg. Hogy hogyan kapcsolódnak ide a többiek? Na, Morgannal voltam, jártuk a területet, Rossit kerestük, ha jól emlékeztem. Én eltévedtem, de hamar megtaláltam Morgant, de aztán ahogy jobban megnéztem, hiába, hogy hasonlított rá, nem ő volt. Emlékszem, hogy marhára megijedtem és elkezdtem keresni az igazi FBI ügynököt, miközben egy emelettel feljebb ott állt Rossi. Nem voltak falak, se tető, de emeletes lépcső az volt. Elég érdekes. XD
Miután rájöttem, hogy az igazi Derek Morgant elvesztettem, hülye módjára kezdtem el keresni a tömegben, miközben a kamu Derek követett. Azt nem tudom, hogy ő volt-e az álombéli gyilkosom, de miután megtaláltam az igazit, azonnal belekapaszkodtam a karjában és kértem, hogy bocsájtson meg, hogy eltűntem és a többi.

Ez után sétáltunk a tömegben, de sötét volt. Mivel mindenhol különös édességek voltak, így egy bódéhoz léptünk, ahol furcsa édesség rudakat árultak. Azt mondta az eladó, hogy ha leharapunk a tetejéről egyet, akkor a belsejében lévő narancssárga töltelék világítani fog egy ideig, majd ha még egyet harapunk belőle, akkor tovább világít. Narancsos íze volt, erre emlékeztem. A külseje olyan volt, mint a diannás cukorka, de mivel azt nem szeretem, így ennek csoki és mogyoró íze volt.
Később valahogy megtaláltuk Rossit is, de ez után sajnos már nem emlékszem semmire se, csak arra, hogy a cukorkás rúd egyre fogyóban van és sötét lesz. Ez után valószínűleg felébredtem. 

Nektek volt már olyan álmotok, amire nagyon pontosan, szinte minden részletre emlékeztek? :D Kíváncsi lennék pár ilyen álomra. ^_^ 

Sziasztok. :)

Régóta halogattam már ennek a blognak a megnyitását, mert mindig közbe jött valami jelentéktelen apróság, ami miatt nem fordítottam több figyelmet az oldalra, de most ez máshogy lesz. :D

Egyébként holnap megyek beiratkozni egy suliba, ahol Grafikusnak fogok tanulni. Múlthéten megvettem életem első ceruzakészletét is, de még nem próbáltam ki. Talán majd ma nekiesek és egy pálcikaemberen kívül össze tudok hozni valami értelmeset is. Egy picit bennem van a félsz, hogy nem leszek képes megcsinálni, de muszáj leszek belefogni, mert akkor egy életen át bánni fogom, hogy gyáva voltam/vagyok még mindig.

Szóval a holnapi beiratkozásról majd később fogok még egy kicsit többet beszélni, de nagy reményeim vannak ezzel a sulival kapcsolatban. Hátha képesek kihozni belőlem a legjobbat. ^^ 

A másik, hogy életemben először jártam a WestEnd Lush üzletében. Barátnőmmel éppen azon a szinten voltunk, megláttam, hogy ott van és követtük az illatot, ami szinte az egész emeletet bejárta. Bódító volt, de nagyon tetszett. Beléptünk és egyszerűen nem tudom szavakba foglalni azt, amit láttam. Szerintem nem telhetett el egy perc, hogy másik egy nagyon kedves lány odajött hozzánk, hogy segítsen. Mondanom se kell, hogy el voltunk veszve a sok termék láttán.
Elmondtuk a lánynak, hogy most járunk itt először. Elmagyarázta, hogy itt mindent meg lehet fogni, tapogatni, kipróbálni.
Try me! Ez állt néhány kis termékdobozon és mi meg csak álltunk, lestünk egymásra. A fejemben egy kérdés lebegett: Ezeket most tényleg ki lehet próbálni? Komolyan?

Olyanok voltunk, mint két elveszett kisgyerek a cukorkaboltban, ahol mindenhol az áll: Kóstolj meg! Nagyjából nálunk is ez lehetett a helyzet. Nagyon aranyosak voltak az eladók, látszódott rajtuk, hogy szeretik ezt és értenek termékekhez. Tudjátok, vannak azok az eladók, akik azért mosolyognak, mert kötelező. Nos, ezek a kedves lányok azért mosolyogtak ránk, mert valóban kedvesek voltak.
Hatalmas nagy taps ezért nekik!
Minden terméket elmutogattak, kipróbáltuk őket és olyanok voltuk egy terméktől, mint egy csillámpóni, de nem viccelek. A samponoknál elidőztünk egy kicsit, mert gondolkodtunk azon, hogy benevezünk egyre. Soha életünkben nem láttunk még szilárd sampont, így az mellett tettük le a voksunkat.

Eszméletlen volt ez az üzlet, nem is tudom megfogalmazni, hogy milyen élményben gazdagodtunk. Sok érdekes dolgot láttunk, sok furcsa dolgot tapogathattunk és szagolhattunk meg, de megérte. Legközelebb is be fogok menni oda, amikor csak lehetőségem van, mert egy nagyon jó kis hely. Ajánlom mindenkinek, már csak a kedves eladók miatt. :3